Idegesen dobogtam a lábammal, és majd’ kiugrottam a bőrömből! Tudtam, hogy hazajött! Biztos voltam benne, és ez az érzés elfeledtette velem a parkolóban történteket (legalább is egy időre).
A cabrio begördült a kocsibejárónkra. Már az utca végéről lehetett látni: a házunk fényárban úszik, ráadásul üvölt a zene!
-Anya!-rohantunk Ashley-vel az ajtó felé.
-Menj előre! Én úgyis öreg vagyok az ilyen rohangálósdihoz!-támaszkodott a falnak a nővérem.
-Hát szerintem is!
-Köszi!-nyitotta az ajtót, én pedig gyorsan bevágtam elé. Körülnéztem. Pár órával ezelőtt még kicsit máshogy festett a lakás: kicsit több tányér volt a nappaliban, kicsit több díszpárna a földön, üres pizzásdobozok, és kajamaradványok a pulton…most meg semmi…
-Vagy Dobi, a házimanó mászott ki a Potter-DVD dobozából, vagy Mary Poppins…bár olyan DVD-m nincs is…-hitetlenkedett Ash. Hát igen, anya nem az a kifejezetten házias típus.
-A cica rúgja meg!-hallatszott egy jókora huppanás a lépcsőfeljárótól.-Semmi baj, semmi baj, jól vagyok…-tápászkodott fel ELEM, és mintha mi se történt volna, mosolyogva tárta ki a karját.
-Végre itt vagytok!-ölelt át olyan szorosan, hogy majdnem kipréselte belőlem, aminek nem kéne kijönnie (a popcornra gondoltam!)
Aztán sürgött-forgott, és elővarázsolta azt a Polly néni-féle sütit, amit ugyan nem Polly néni sütött (hát igen, ha nem vagy világszerte elismert szupersztár, Nobel-díjas tudós, vagy az elnök lánya, fél óra alatt nem ér oda Michiganből Angelesbe a sütid…), de attól még finom volt! És ELEM csak mesélt, mesélt, és mindent tudni akart.
-Ugye vigyáztál a húgodra, Ashley? Nem csináltatok semmi bajt? Madison hogy van? Hallottam, hogy összevesztetek…ja, már megint a legjobb barátok vagytok? Barátnők, persze…
A legjobb barátnál összeszorult a gyomrom.
-„Hányni tudnék attól, amit művelek!”
-June! Te teljesen elsápadtál!-állapította meg anyu.-Beteg vagy? Nincs lázad?
-Nem, dehogy…
-Menj fel a szobádba, mindjárt viszem a lázmérőt!-utasított, és nem is volt erőm ellenkezni. Szó-szó, fáradt voltam, a fejem is lüktetett. Lezuhanyoztam, és erőtlenül rogytam le az ágyamra.
-Négy új SMS…-néztem a mobilom kijelzőjét.-Jéé, írt Joe! Jaa, meg hármat Miley…
Először a jobbik rossz hírt néztem meg: „OLYAN GYORSAN ELTŰNTÉL! MI VAN VELED? EL SE KÖSZÖNTÉL. HA BAJ VAN, MONDD EL! HOLNAP LÁTLAK? ESTE VISSZA KELL MENNEM. SZERETLEK! XOXO JOE”
-„Én is téged…”-mosolyodtam el, de gyorsan le is kókadt a szám. Miley…szemforgatva elolvastam, mit ír…még mindig csak szekál, hogy segítsek neki ruhát választani, és valami tanácsra van szüksége…de hogy miről? NAGYON FONTOS…nála sose lehet tudni, hogy a körömlakk színe a fontos, vagy hogy kigyulladt a haja…
-„Annyira csak nem fontos, hogy holnapig ne várhatna!”-dobtam a fotelba a telefont, és a fejemre húztam a takarót. Tudtam, hogy nem fogok tudni elaludni. Akárhányszor behunytam a szemem, magam előtt láttam Őt. Aztán kiderült, hogy rosszul tudtam, mert ahogy hozzászoktam a látványhoz simán elnyomott az álom.
-June, alszol?-suttogta anya, miközben leült az ágyam szélére.
-Nem, csak viccből pihentetem a szemeim…
-Ja, bocsi!-vigyorodott el.-Ha álmos vagy, elmehetek.
-Álmos vagyok, de ne menj el!
-Oké…figyelj csak! Hallottam valamit, egy fiúról, meg rólad…
-Óh…-„úhh, melyikről?”
-Jó, oké, értem. De legközelebb azért jó lenne, ha nem az újságból kéne megtudnom, hogy „Joe Jonas felelőtlenül kezeli a magánéletét”.
-Mondd Joe-nak. Én abszolút felelősségteljesen viselkedtem.
-Ja, másnap címlapra kerültél. A végén még a paparazzi volt rossz helyen, meg rossz időben.-mosolygott, miközben a kezembe nyomta az Aspirint, meg egy pohár vizet.-És Nick? Vele mi van?
-Az egy külön történet…-sütöttem le a szemeimet, és nyeltem egy nagyot.
-Nem mondod el?-megvontam a vállam.-Ha nem akarod, nem kell.
-Joe is pont ugyanezt mondta…és ha még azt is elsütöd, hogy bízol bennem, kiugrok az ablakon!-megdörgöltem a szemeimet, hogy még véletlen se kezdjek könnyezni.
-Tulajdonképpen akkor most ki…ki? Ki kicsoda ebben a naaaagy királydrámában? Mert a Júlia-szerep már látom, hogy foglalt…
-Említettem már, hogy álmos vagyok?
-Ez most célzás volt?
-Igen, de inkább arra vonatkozik, hogy kérdezz kettőt, és könnyebbet!
-Én nem vallatni akarlak. Csak tudd, hogy ki az, aki kiáll melletted, ha más senki. Ő szeret téged. A többi meg csak rajtad múlik! Jóéjt, kicsim!...

Tudom, tudom, sokat kellett várni! De most itt vagyok, nem?
De hogy ne mondhassátok, hogy: ENNYIIII??? kaptok linket is:P Én behaltam rajta, remélem nektek is tetszik majd!
 

https://www.youtube.com/watch?v=njyf2WMud_M
 
Egyetek sok csokit (én úgyse ehetek),bicajozzatok (én úgyse fogok), és tanuljatoooook, mert megbukni nem igazán...kéne...(ezzel a kijelentésemmel egyetértek, szóval holnap ezerrel törizek, kémiázok, bioszozok, és matekozok...leírva is rosszul néz ki, hát még mikor előttem vannak a könyvek... :S)
Pussszcsiiiiiiiii
dzsuuu